Sziasztok!
A suliból jelentkezem. Mivel lyukasórám lesz. Hát, ahogy azt már a csütörtöki cikkemeben is megemlítettem: utálom a hétfőket, mint Garfield, csak azzal a külömbséggel, hogy én nem vagyok macska...
Hát az elmúlt három óra elég gyorsan eltelt. Mit is mondjak, törin ndogát írtam, persze a hétvégén nem tanultam semmit. De nem kell aggódni, úgy puskáztam, mint a kisangyal, szóval nagy a valószínűsége, hogy nem kapok egyest, hanem négyest, vagy ötöst.
Aztán irodalom következett. Az óra eleje felejthetetlen volt!!! Annyit előzetesben, hogy mindig én rakom össze a tanárnő laptopját a projektorral (mivel olyan magas vagyok, hogy csak egyedül én érem fel azt a magasságot, ahova azt a szerencsétlen kivetítőt felrakták). Hát most is én mentem ki, hogy beröffentsem a masinát. Már végeztem az egésszel, csak a vetítővásznat kellett volna lehúznom. Megfogtam a vászon alját és lassan, óvatosan elkezdtem húzni, mikor az egész leszakadt a falról! Mindenki nevetett, még én is, pedig a telibenyiomta a vállamat. Gyorsan visszaraktam a helyére, de amikor megint le akartam húzni (találjátok ki mi történt! várjatok, adok alternatívákat: a, megjelent Jézus és felvitt a mennyországba; b, a vászon ismét leszakadt; c, a laptopon megtaláltam a NFS: Most Wanted nevű játékot és gyorsan végigjátszottam). Amíg gondolkodtok ezen, elmesélem, hogy mi történt. Szóval felraktam a helyére és megint elkezdtem lehúzni a vásznat. Persze az megint leszakadt. Gyorsan visszaraktam és hagytam a fenébe.
Angolon semmi se történt... Most meg itt ülök lyukasórában az infótermeben és leíroom mindezt. Este talán újabb élményekkel térek vissza. Addig is:
További szép napot!
Raven
Na igen, ahogy Pharaun (az egyik Kamarov szerkesztő) mondta, miközben kétszer is letéptem a vetítővásznat, ő közben felelt. Nem tudom, hogy tudat alatt segítettem-e neki, ugyanis a zűrzavart kihasználva belenézhetett volna a füzetébe vagy megkérdezhetett volna valakit, hogy mit is kéne mondani. Hát nem tudom, hogy ezt tette vagy ő is röhögött a "pusztításomon".
A suliból jelentkezem. Mivel lyukasórám lesz. Hát, ahogy azt már a csütörtöki cikkemeben is megemlítettem: utálom a hétfőket, mint Garfield, csak azzal a külömbséggel, hogy én nem vagyok macska...
Hát az elmúlt három óra elég gyorsan eltelt. Mit is mondjak, törin ndogát írtam, persze a hétvégén nem tanultam semmit. De nem kell aggódni, úgy puskáztam, mint a kisangyal, szóval nagy a valószínűsége, hogy nem kapok egyest, hanem négyest, vagy ötöst.
Aztán irodalom következett. Az óra eleje felejthetetlen volt!!! Annyit előzetesben, hogy mindig én rakom össze a tanárnő laptopját a projektorral (mivel olyan magas vagyok, hogy csak egyedül én érem fel azt a magasságot, ahova azt a szerencsétlen kivetítőt felrakták). Hát most is én mentem ki, hogy beröffentsem a masinát. Már végeztem az egésszel, csak a vetítővásznat kellett volna lehúznom. Megfogtam a vászon alját és lassan, óvatosan elkezdtem húzni, mikor az egész leszakadt a falról! Mindenki nevetett, még én is, pedig a telibenyiomta a vállamat. Gyorsan visszaraktam a helyére, de amikor megint le akartam húzni (találjátok ki mi történt! várjatok, adok alternatívákat: a, megjelent Jézus és felvitt a mennyországba; b, a vászon ismét leszakadt; c, a laptopon megtaláltam a NFS: Most Wanted nevű játékot és gyorsan végigjátszottam). Amíg gondolkodtok ezen, elmesélem, hogy mi történt. Szóval felraktam a helyére és megint elkezdtem lehúzni a vásznat. Persze az megint leszakadt. Gyorsan visszaraktam és hagytam a fenébe.
Angolon semmi se történt... Most meg itt ülök lyukasórában az infótermeben és leíroom mindezt. Este talán újabb élményekkel térek vissza. Addig is:
További szép napot!
Raven
Na igen, ahogy Pharaun (az egyik Kamarov szerkesztő) mondta, miközben kétszer is letéptem a vetítővásznat, ő közben felelt. Nem tudom, hogy tudat alatt segítettem-e neki, ugyanis a zűrzavart kihasználva belenézhetett volna a füzetébe vagy megkérdezhetett volna valakit, hogy mit is kéne mondani. Hát nem tudom, hogy ezt tette vagy ő is röhögött a "pusztításomon".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése