Return of the Raven

Sziasztok!

Igen, jól látjátok (már aki még olvassa ezt az oldalt), ismét írok! Tudom, ez alatt az egy hónap alatt kicsit elhanyagoltam az oldalt, ezért elnézést kérek minden hű olvasómtól (hehe, még jó, hogy nem élőben kérek elnézést, külömben már repülnének felém a paradicsomok... és a kövek)!

Nem ígérem, hogy minden nap fogok írni, mert annyi élményem nincs, főleg nem mostanában. Annyira szürkék ezek a hétköznapok, hogy az már nem igaz!!! Öcsém, kéne egy kis szünet, hogy végre kipihenjük magunkat! Hogy energiával töltődjünk fel! Hogy végre leszarjuk azokat, akik nem érdekelnek minket! Hogy végre, élményekkel gazdagodhassunk és legyen miről beszélgetni a barátainkkal! És ne játszódjon le a következő párbeszéd:
(Ebben a párbeszédben két amatőr színészünk: Pa Lee és B La szerepel, akik szerepük szerint jó barátok!)

P: Szia!
B: Hello!
P: Mi történt veled mostanában?
B: Semmi különös. Veled?
P: Velem se...
(...tikk-takk...) [5 perc múlva]
P: Van valami jó témát?
B: Nincs...
P: Nekem se...
(...tikk-takk...) [5 perc múlva]
P: Amúgy figyelj... inkább hagyjuk!
B: ...
P: Na megyek! Szia!
B: Szia!

Kell ez nekünk emberek!? NEM! Tehát várjunk a tavaszi szünetig és addig is csináljunk valamit, mert külömben... igen! Ez fog történni velünk is! Remélem mostmár értitek, hogy miért nem írtam egy ideig.

További szép napot!
Raven